Ásványvizek, gyógyfürdők és szikes tavak világa

A Kiskunság eredetileg egy felszíni vizekben bővelkedő, ingoványos lápvidék volt, melynek reliktumai a mai napig fellelhetők. Minthogy manapság a szikes tavak száma igencsak megfogyatkozott, víztani és természetvédelmi értékük felbecsülhetetlen. Többségük a Kiskunsági Nemzeti Park védett területén található, így van amelyik csak engedéllyel látogatható, de van olyan is, amelyben akár meg is mártózhatunk, sőt olyan is, amelynek partján kalandparkot létesítettek, vagy ahol nyaranta fesztiválokat rendeznek.

A homokvidéken kialakult városi és paraszti kultúra egyik legfontosabb előfeltétele a kútfúrás volt, elsősorban a megfelelő ivóvíz előteremtése végett. Egy legenda szerint, amikor Árpád vezér Kecskemét területét is kijelölte népének letelepedés gyanánt, az emberek zúgolódni kezdtek a kietlen pusztaság láttán. Ekkor a fejedelem táltosa, Kaszap elkérvén annak kardját addig ásott vele, mígnem bővizű forrás fakadt a homokon. Napjainkban a Kiskunságban több ezer artézi kútból nyerik a kiváló minőségű ivóvizet, melyek mélysége 100-2500 méter között ingadozik.

A tiszta, jó minőségű vizet az itt élők nemcsak szomjoltásra, de a test és lélek megtisztítására is előszeretettel használták már évezredek óta. Bár római fürdők nem épülhettek ezen a vidéken, és a pogány, nomád népek sem hoztak létre hatalmas fürdőkomplexumokat, a tévhittel ellentétben ismerték és gyakorolták a fürdés rituáléját. "Attiláról, a rettegett hun királyról sokan tudni vélik, hogy pompás fürdőkkel vette magát körül, melyek nemcsak a naponkénti fürdés helyszínei, hanem egyben áldozóhelyek is voltak. Mivel a temetéseket követően (vagy tisztátalan, beteg, rontással megvert emberrel történő érintkezés után) őseinknek meg kellett mosdaniuk, feltételezhetjük, hogy a tisztálkodás már csak ezen rituális okokból is napirenden volt... Feltételezzük, hogy portyázó elődeink külön sátorban tisztálkodtak... Ezek a sátrak hasonlók lehettek a finn szaunákhoz. A sátorba lépők előbb forró kövekre öntött víz gőzében izzadtak, s dörgölték, csapkodták testüket, majd jeges vízben mártózkodva fejezték be a tisztálkodás ceremóniáját... A rangosak nemezsátraiban mosdásra használt, csappal ellátott bőrtömlők is voltak, melyek előtt állva lemoshatták magukról az út porát. A tusfürdő eme kora változatát a magyarok 'csorgónak' mondták." (Csiffáry Gabriella: Régi magyar fürdővilág)

Magyarországot ma a gyógy- és termálvizek hazájaként tartják számon világszerte, csaknem 100 (!) hivatalosan is minősített gyógyfürdőjével. A különféle gyógyhelyek, fürdők, strandok, termál- és gyógyforrások, ásványvizek, illetve artézi kutak olyan mennyiségben vannak jelen hazánkban, mely talán csak Izlandhoz mérhető. Jóllehet a Kiskunság földjének mélyebb rétegeiben éppúgy megtalálható a gyógyhatású termálvíz és a jó minőségű ásványvíz, mint hazánk legtöbb régiójában, itt meglehetősen későn kezdődött meg ennek kiaknázása. Az 1950-es években olaj- és gázlelőhelyek után kutatva számos helyen (Halas, Majsa, Kiskőrös) bukkantak gyógyhatású hévízre, melyek hasznosítására később gombamód épültek a termálfürdők. Magyarország legnaposabb és legszárazabb területe ma számos igényesen kialakított fürdő-komplexumot kínál, és az ország egynémely rangos ásványvizét is (Szentkirályi, Mizse, Primavera) az itt fúrt kutakból nyerik.

A Kiskunság vizeinek felfedezésére javasolt útvonal: Kecskemét - Fülöpháza - Szabadszállás/Fülöpszállás - Kiskőrös - Soltvadkert - Kiskunhalas - Kunfehértó - Kiskunmajsa - Kiskunfélegyháza - Lakitelek.

A teljes dokumentum letöltése a pályázati oldal végén. 

© Pécsi Emőke 2020.             Az oldalakon szereplő szövegeket szerzői jog védi, üzleti célú felhasználásuk kizárólag a szerző hozzájárulásával és forrásmegjelöléssel lehetséges.